1. Bemutató terem

A külsővati volt Raffel kúria kertjében felépített és már használaton kívül levő iskolaépületben került kialakításra a Marcal-medencét is bemutató helytörténeti kiállítás. A közel 5 milliós uniós támogatásból megvalósult projekt helyet és technikai segítséget ad annak a feltáró munkának, amivel a térség történelmét meghatározó Marcal folyót és vidékének természetrajzát megismerhetjük. Az interneten is megtalálható kutatási eredmények leírása segítik a helyszínt bejáró látogatókat.  Az ebben a kiadványban található térkép, és az állomások rövid ismertetésével segítjük a kíváncsi természetjárókat, akik a kiállítóhely érintőképernyős monitorán előzetesen virtuális sétát tehetnek a Marcal természeti értékekben gazdag partvidékén. Közben megismerhetjük a környező települések látnivalóit, gazdag múltjuk emlékeit.

Galéria

 

2. Római katolikus templom

 A templom alapításáról, építéséről írott forrásokkal nem rendelkezünk. Egy vatikáni levéltári adat 1488-ban említi a győri egyházmegyéhez tartozó Vot Szt. Margit egyházának papját. A templom védőszentjének Antiochiai Szt. Margit tisztelete az Árpád-korba nyúlik vissza. A templom a településsel együtt sokat szenvedett a XVII-XVIII. századi török-magyar, majd a Habsburg ellenes háborúk pusztításaitól.

Simonfi Szolán ferences szerzetes írásos feljegyzéséből tudjuk, hogy a külsővati templom középkori kövein kívül az építkezéshez felhasználták Pórszalók, Nemesszalók evangélikus, és az elpusztult Híneskő falu elhagyott romos templomainak köveit.A késő barokk stílusban felépített templomot 1796. július 13-án Antiochiai Szent Margit ünnepén szentelték fel.

1994-ben a templom felújításakor a toronyba másodlagos beépítésből, árpád-kori építészeti faragványok kerültek elő.

A feloszlatott szerzetesrendi templomokból, Tüskevárról és Somlószőlősről kerültek ide Hyngeller János pálos fafaragó faragott padjai és a felolvasóállványban levő Szent Jeromost ábrázoló munkája.  Az oltárkép Antiochiai Szent Margitot ábrázolja, Jakobey Károly műve 1870-ből. A torony alatti nyugati fal bal oldalán az egykorú emléktábla Liptay János 1757-ben tett misealapítványát rögzítette. Itt látható a falból kikerült faragott kövek bemutatója.

Galéria

Gömbpanoráma

3. Marcal folyó

A Marcal főcsatorna partjának erről a pontjáról egyszerre tekinthetjük meg a jelenkori folyót és a lecsapolás előtti természetes medrét. Valójában egyszerre állunk itt a Marcal emberkéz építette, és a maga vájta régi partjánál. Ha tekintetünket Külsővat település irányába vetjük, láthatjuk a falu alatt mélyen és szélesen húzódó régi medret, ami egy határozott szintemelkedéssel – az egykori partvonallal – ér véget. Ez a széles meder csak nagyobb áradáskor telt meg vízzel, míg az év többi részében inkább csak egy sekély, élettel teli ingovány volt.

A mai Marcal gátak közé terelt vize az életnek is sok esetben gátat szabott, de még így is a békét és nyugalmat árasztó lassú folyású folyó számos halfajnak és vízimadárnak vált otthonává. A nyáron sárgán virágzó vízitök közt a vízben megcsillanó keszegeket láthatunk, míg a nádak közt gyakran hallhatjuk a nádirigó jellegzetes „kere-kere-krik-krik-krik” hangját.

Galéria

Gömbpanoráma (bal felső sarokban elhelyezett képek között válogathatunk)

 

4. Tőzegtó

Az évezredeken át víz borította területen vastag tőzegréteg halmozódott fel, amit az emberek a lecsapolást követően az 1960-as években kibányásztak és a kitermelt tőzeg helyén tavakat alakítottak ki. Ilyen tavakat találunk ma a Marcal mentén Békás, Marcalgergelyi, Adorjánháza és itt Mersevát településének a határában is. Ezek a kis tavak gyakran, mint kis oázisok vannak jelen, ahova a vízhez kötött élőlények még vissza tudnak húzódni, bár igaz sokszor már túl mesterségesek ahhoz, hogy sikerrel visszatelepülhetnének. Szép kivételek ezalól a Békási horgásztavak, ahol nagy területen hagytak meg még természetes élőhelyeket is, és ez visszatükröződik az élővilágában is. A merseváti tőzegtó sajnos nem tartozik a természet közeli tavak közé, de ennek ellenére olykor bütykös hattyúk költöznek a tóra és függőcinegék építik fészküket a parton álló szomorúfűz lelógó ágaira.

Galéria

Gömbpanoráma (bal felső sarokban elhelyezett képek között válogathatunk)

 

5. Szent Anna kápolna

Az útkereszteződés mellett épített kápolnát 1755. július 24-én Szent Anna tiszteletére szentelték fel. Armpruster József istenkáromlása bűnhődéseként megfizetett aranyaiból, és majdnem elveszített életének emlékezetére, községi területen épült kápolnában minden év Anna napján mutatnak be szentmisét a községből idejövő híveknek.

Galéria

 

6. Bánhalmapuszta

A Külsővathoz tartozó Bánhalmapusztán található az 1890-91-ben épült, ma már egyre jobban lepusztuló romantikus-eklektikus egykori Schmidt-kastély.  A bánhalmi birtok az 1800-as években az Auguszt családé volt, de többször váltott gazdát, mígnem 1915-ben a Schmidt családé lett. A család birtoklása után 1947-70-ig iskola működött a falak között, majd a Pápai Állami Gazdaság irodájaként és konyhájaként üzemelt.  A korábban védett angolkertben 25 fenyő, 31 lombos fa és cserje-különlegesség volt található. Megemlíthető ezek közül az épület déli oldala melletti két idős tiszafa és kert keleti oldalán található mamutfenyő. Ma az Agroprodukt Zrt. tulajdonában levő terület csak korlátozottan látogatható.

Galéria

 

7. Marcal ősmeder

Utunk következő állomásaként a Marcal egyik láprétekkel tagolt ősmedréhez értünk. Az erre járó szemlélődő talán semmi érdemleges dolgot nem vesz észre ezen a sík, fákkal alig tarkított területen, de az értő szem elé egy valamikor burjánzó élet lenyomata tárul, ahol a nád és a sás közt itt-ott megcsillant a víz felszíne, ahogy kiismerhetetlen utakon folyt lassan tovább. Ha az időben egészen az 1500-as évekig repülnénk vissza, akkor még a tőlünk északi irányban magasodó egykori sziget, - igaz ma már csak domb - tetején épült Belsőbánd települését is láthatnánk a nád fedte kis vályogházaival és a falu közepén magasodó kőtemplomával. A falu a török ellen vívott tizenöt éves háborúban pusztult el végleg. Ha a távolból most egy kicsit a közelebbi rétre vetjük a figyelmünket, akkor észrevehetjük az érdekes kerek vagy ovális mélyedéseket, ahogy egymást érik a területen. Ha tovább figyeljük ezeket a víz alkotta formákat és elképzelhetjük miként folydogált kanyarogva lassan a lábunk előtt a víz ezekben a mélyedésekben így képet alkothatunk arról, hogy milyen változatos élőhely volt ez a rét egykor.

Galéria

Gömbpanoráma (bal felső sarokban elhelyezett képek között válogathatunk)

 

8. Adorjánháza

A fő utcán álló késő barokkstílusú református templom 1784-ben, a tornya 1817-ben épült. Mellette látható kulturált környezetben a község hősi emlékműve.

Galéria

 

9. Helytörténeti Múzeum

Egeralja látnivalói közül említést érdemel a – Szalóky Károly által létrehozott -  Helytörténeti Gyűjtemény, amely nemcsak a falu, hanem a környék történetét és néprajzi értékeit is bemutatja. A faluba látogatók ezenkívül megtekinthetik Szalóky Károly festményeit, illetve verseit is.

Galéria

 

10. Szigeti-dülő

Ismét egy kis időutazáson kell részt vegyünk, ha megakarjuk érteni miért is vezetett a Marcal-medencének erre a pontjára az utunk. Az idő kerekét újra egészen az 1500-as évekig tekerjük vissza. A török seregek egyre gyakrabban portyáznak a környéken és dúlják föl a környező falvakat, ezért a helyieknek sokszor csak a Marcal mocsara jelent biztos védelmet és búvóhelyet. Ezen a víz uralta területen voltak szép számmal kisebb szigetek is, amikhez csak a környék halászai ismerték az utat, így nem kellett tartaniuk a falvakat kifosztó idegen katonák üldözéseitől, mikor ide menekültek. Azonban a szigetek közt akadt egy,

ami sokkal nagyobb és kiterjedtebb volt a többinél és épp a mocsárság közepén magasodott rajta egy kis kunyhókból álló faluval. A fenyegetett időkben egyre többen költöztek át erre a békés szigetre, amit már a bronzkortól időszakosan laktak az emberek. A falut Szigetinek hívták és most ennek a helyén állunk és láthatjuk, mennyit változhat a világ, párszáz év leforgása alatt.

A Marcal-medence szívében haladó utunk alatt számos természeti értékben gyönyörködhetünk. Adorjánháza és Egeralja határában találhatóak a medence legértékesebb még megmaradt lápterületei, amik számos védett növényfajt őriz, mint például az évelő, fehér virágú vidrafüvet, vagy a perfefélék családjába tartozó lápi nyúlfarkfüvet. Tavasszal és nyáron hallhatjuk a kakukkok messze hangzó énekét, a bíbicek jellegzetes „itt búúúvik” hangját, ahogy a rétek felett csapongva repkedve féltik a fűben rejtőző fiókáikat, de ha szerencsénk van akár a ritka és fokozottan védett hamvas rétihéját is megpillanthatjuk, ahogy alacsonyan szinte lebbenve repülve keresi a kis pockokat, vagy épp a madárfiókákat.

Galéria

Gömbpanoráma (bal felső sarokban elhelyezett képek között válogathatunk)

 

11. Marcal madártávlatból

A mélyebben fekvő rétekről felkapaszkodva ide a Marcal-medence keleti határán véget érő Pápa-Devecseri sík peremének egyik legmagasabb pontjára, szinte páratlan látkép tárulhat elénk. Láthatjuk innen a végtelennek tűnő réteket és legelőket, a valamikori mocsárvilág helyét, amiből merészen magasodik ki a nagypiriti templom nyugalmat árasztó tornya. Tiszta időben megcsodálhatjuk a Ság és a Somló tanúhegyeinket, de akár  a nyugatra magasodó Kőszegi-hegység,  a délre fekvő a Keszthelyi-hegység és a keletre húzódó Bakony vonulatait is.

Galéria

Gömbpanoráma (bal felső sarokban elhelyezett képek között válogathatunk)

 

12. Csöglei főutca

Csögle település története a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A falu neve Csögle (Csigla), mely gyepűt, sövényt jelent. A falu első okleveles említése 1275-ből ismert Chygla néven. A megye legnépesebb egytelkes nemesi faluja volt. 1488-ban 52 kúriális család lakta. A község a török háborúk alatt is lakott volt, 1603-ban kilenc nemes fizetett taksát. Csögle a középkortól kezdve a XIX. századig, sőt még azon túl is a nemesi közbirtokosság irányítása alatt állt. A nagyobb településektől távol eső falu hosszan kanyargó főutcájában sok hangulatos, régi idők építészeti emlékét őrző házat láthatunk.

Galéria

 

13. Kiscsőszi faluház

Kiscsősz interaktív faluházát az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület hozta létre uniós támogatással. Az 1888-ban épült házat 2008-ban újították fel az eredeti berendezést bemutató szobák kialakításával. Az istállókban lovakat, a karámokban szamarakat, kecskéket, juhokat láthatunk. A látogató bekapcsolódhat a ház körüli munkák folyamatába, megtapasztalva a régi idők falusi életét.

A kiscsőszi Pajtafesztivál minden nyár több napos népszerű eseménye, amiben részt vesz a kis község minden lakója. A hagyományőrző tánc és a tánc tanítása Kovács Norbert, Cimbi személyéhez kötődik, aki mozgalmas életet vitt feleségével együtt a kis faluba.

A faluház mellett találhatjuk a község katolikus templomát, amelyet Szent Imre pártfogásába ajánlottak.

Galéria